Ezen a héten a szamaraké, pontosabban a bébi méretű szamaraké a főszerep, akik a gyűjteménykönyvünkben is helyet kaptak. Még ezt a rövidke gyűjtögetős feladatot is sikerült telepakolni bugokkal, amik már szánalmasan viccesek a számomra, de természetesen ez sem fogott ki rajtunk és már csütörtökön bedobhattam a szekrényembe a cuki szamárplüsst. A második rész valamennyivel izgalmasabb volt, mint az első, sokkal jobb volt úgy gyűjtögetni, hogy nem csak az a monoton "rohangálunk és felszedjük, amit kell, aztán megyünk", hanem csavartak bele egy-két színt is. Igaz, hogy túl sok gondolkozást nem igényelt, mert a játék az orrunk elé tömi a megoldásokat, de legalább jól elvoltunk vele. A szamarakon kívül más újdonság nem érkezett a frissítésben, ezért ebbe a posztba a szamártérképeken és a néhány soros személyes véleményeken/tapasztalatokon kívül szorítok majd némi ingame life checket is és bemutatom a blog egyik új funkcióját, amit ma vezettem be, szóval még nagyon-nagyon friss.

Az utolsó három Angol Telivér is megérkezett Jorvikra, köztük az én személyes kedvencemmel, aminek még mindig nem tudom a magyar nevét, csak annyit, hogy seal brown. Fura tőlem, hogy barnás árnyalatú lovat veszek, mert sosem rajongtam a pej egyik változatáért sem, számomra túl unalmasak azok a lovak, viszont ez a ló borzasztóan emlékeztetett valakire. Gyors utánanézés után ráeszméltem, hogy ez a paci bizony a régi lovardámban az egyik ló, Kerozin másolata, egytől-egyig hasonlítanak egymásra. Amint ezt megtudtam, már el is döntöttem magamban, hogy mindenképp be kell szereznem a kis pixelistállómba. Sajnos ez a lovarda már nem üzemel azóta, ezáltal azt sem tudom, hogy a lovak merre keveredtek el, de legalább virtuálisan itt van velem Keró. Az új paripák mellett egy hasznos funkciót is kaptunk, amit mi már teszteltünk is - kiderült róla, hogy mégsem annyira hasznos, mint ahogyan azt állítják, de a hátrányok mellett természetesen előnyei is vannak, ezért örülünk neki.

Most viszonylag hamar, már majdnem a frissítés után szerettem volna publikálni ezt a posztot, de akadt egy-két lelki ügyem, ami miatt hirtelen felindulásból még a blogot is lezártam egy jó pár órára. Igazi átok érzékeny embernek lenni, de ezt próbálom egyáltalán nem a blogra sűríteni, mert talán vannak olyanok, akiket tényleg érdekel, hogy mit írok és pont emiatt a gondolat miatt döntöttem hamar amellett, hogy visszanyitom az oldalt. Szóval összefoglalásképp, sajnálom, amiért kis ideig nem volt elérhető a portálom. Legközelebb valószínűleg csak akkor fordulhat elő ilyesmi, ha valami bug csúszott az oldalba és épp a kijavításán dolgozom.

A tegnapi frissítésre térve: a léleklovas Linda ismét a megszokott díjugrató pályájával tért vissza - ezúttal Moorland karámjába, tehát egyaránt kipróbálhatják fizetős és ingyenes játékosok is. A pálya nem újdonság, úgy ahogy a "friss" felszerelések sem, amiket véletlenszerűen megkaptunk egyszer már két héttel ezelőtt is. 

Megérkezett a sokak által várt tengeri frissítés, amire én már tegnap este is hangolódtam egy Némó mese megnézésével , bár tudtam előre, hogy ez a nap nem fog túlságosan lekötni SSO szempontból, de a véleményemet azért mégis csak itt hagyom olvasnivalónak. A napokban fanartok sokasága készült már az új vízi paripákról, amik még az én tetszésemet is elragadták, de ahogy a Star Stable megalkotja őket, abban már semmi érdekes nincs (legalábbis számomra). Talán én vagyok már túl idős a fantasy dolgokhoz, vagy csak a személyiségem furcsa, de a nem reál dolgok nekem sosem kedveztek, egész életemben kerültem mindent, ami fantázia, és ez mostanára sem változott. Pont emiatt sajnálom, hogy a játék egyre jobban tart ebbe az irányba, és vicces, ahogyan ellent mondanak maguknak a vezetők, mert ők is említették, hogy realitásra törekszenek, aztán most mégis tengeri lovakkal meg repülő rájákkal örvendeztetnek meg minket.

Negatív dolgokon kívül túl sok extrát nem tudnék ebbe a bejegyzésbe szorítani, viszont egy-két dolgot mégis szeretnék majd szólni blog-témáról, meg IRL történésekről is.

Egyértelműen a megszokott szivárványos (pride) event leegyszerűsített változatát kaptuk ma meg, tavaly is körülbelül az év ennek szakaszában jelentkezett kobold barátunk, aki szintén megtalálható idén is, csak nyilván át van színezve, meg nevezve, hogy újnak nézzen ki. Én megértem, hogy karantén van, és a húsvéti eventre sem jutott idő emiatt, de nem tudom azt elképzelni, hogy borzasztó megerőltetés lenne bedobni a játékba azt, amit egyszer már megalkottak, tehát még foglalkozni sem kell vele. Persze érthető az is, hogy a játék inkább a célközönség (10-12 éves korosztály) kielégítésére hajaz, és az ő gondolkodásuk szintjére csökkenti az új küldetéseket, de például nekem, 18 évesként nincs semmi élvezhető benne, mert nagyjából 5 perc alatt végigkattintgattam nehézségek nélkül (minek foglalkozol akkor vele felnőttként is??? nemtudom).

Maga az ásás animációja jó, bár kicsit illúzióromboló, hogy lóhátról is tudok "régészkedni", viszont sok energiát és időt lehet így spórolni (ezt most úgy írtam, mintha nem érnék rá egész nap). Nem sikerült elsőre észrevennem, de amúgy nyilak is jelzik az arany lelőhelyét, tehát fölösleges az összes sziklát végigütni, ha még mutatja is, hogy melyiknek van értelme. Az utóbbi gondolatom elég negatív élmény számomra, hiszen még az egyszerűt is leegyszerűsítik.